A vezetők által megvalósított dolgok jó része nemcsak a saját, hanem a vezetettjeik által tett erőfeszítéseknek is köszönhető. A megbízás – vagy idegen szóval a delegáció – a munkának mással való elvégeztetéseként határozható meg. A vezető számára a megbízás nem lehetséges, hanem szükséges eszköz.
.
Sok jó oka lehet mások megbízásának: például a vezetőknek a rutinfeladatokat lehetőleg másokra kell bízniuk, hogy szabaddá tegyék magukat a jóval összetettebb problémák kezelésére.
De akkor is megbízást kell adni, ha a csapatban valaki felkészültebb, illetve nagyobb tapasztalata vagy ismerete van egy probléma megoldásához, egy program kivitelezéséhez.
A megbízás szolgálhatja a tapasztalatszerzés, a tanulás biztosítását is. Azok az őrsvezetők/rajparancsnokok, vezető-helyettesek, akikre nincs elég felelősség bízva, unatkozni kezdenek, lustákká válnak, vagy előbb-utóbb fellázadnak, esetleg elhagyják a csapatot. Mindenkinek szüksége van rá, hogy úgy érezze, rajta is múlik egy program sikere. Amikor az emberek meg vannak bízva valamivel – bármilyen csekély feladat is legyen az – úgy érzik, hogy amit tesznek az fontos, és van értelme. A jó vezető ily módon hozzájárul a rábízottak személyes fejlődéséhez.
.
Az új vezetők megbízás terén a leggyakrabban a következő hibákat követik el:
- Nem elegendő mértékben történő megbízás
Ez gyakran a vezetőnek abból a téves feltételezéséből fakad, miszerint a megbízás úgy értelmezhető, mint a saját képességeinek hiánya a munka elvégzését, helyes kivitelezését illetően. A másik gyakori ok, amiért a vezetők nem bíznak feladatot másokra: úgy gondolják, hogy ők gyorsabban és jobban el tudják végezni a feladatot, mint akárki más. Itt fontos megjegyezni, hogy a mások betanítására fordított idő sokszorosan megtérül a későbbiekben.
A nem elegendő mértékű megbízás egy másik oka az attól való félelem, hogy a megbízottak neheztelni fognak a rájuk bízott munka miatt. A helyesen megosztott munka azonban növeli a munkatársak elégedettségét, és elősegíti a vezető és vezetett közötti összehangolt munkakapcsolat kialakítását.
A vezetők azért is bízhatnak kevesebb feladatot másokra, mert tapasztalatlanok a munkában, esetleg magában a megbízásban, vagy pedig különleges igényük van a kontrollra és a tökéletességre. Ha a vezető a „kielégítő”-nél magasabb minőségre törekszik, ezt a megbízás időpontjában tisztáznia kell. Nem minden megbízást kell maximalista módon kezelni, viszont érdemes figyelmet fordítani a vezetettek motiválására.
- A túlzásba vitt megbízás
A nem elegendő mértékben történő megbízással ellentétben, mely túlterheli a vezetőt, néhány vezető túlzásba viszi a megbízást, ami leterheli a vezetetteket. Ezek a vezetők rendszerint azért viszik túlzásba mások megbízását, mert ők maguk rosszul gazdálkodnak az idővel, annak nagy részét a dolgok megszervezésének próbálgatásával töltik.
Mások azért viszik túlzásba a megbízást, mert nem bíznak saját képességeikben egy feladat megoldását illetően.
A vezetőknek arra is vigyázniuk kell, hogy nehogy túl sok feladattal bízzák meg a kiemelkedően ügyes vezetőiket, mivel azok így túlterheltté válhatnak, ami rossz irányban befolyásolja a teljesítményüket és hamar kiéghetnek.
- A nem megfelelő megbízás
Előfordul, hogy egy vezető nem a megfelelő személyt bízza meg a feladattal, vagy nem a megfelelő időben adja ki a megbízást. Ez azt is jelenti, hogy olyan feladatokat vagy kötelességeket kívánunk másra bízni, melyek meghaladják az adott személy képességeit, vagy melyeket a vezetőnek kellene elvégeznie.
A döntéshozással kapcsolatos megbízás a kellő információ biztosítása nélkül szintén példa a nem megfelelő megbízásra.
Abban az esetben is nem megfelelő megbízásról beszélünk, ha a vezető feloszt egy feladatot két vagy több személy között és nem biztosítja számukra a párbeszéd lehetőségét a feladatok elvégzéséhez.