A vezetői hatékonyság – ha a vezető őszintén törekszik rá – fejleszthető, viszont a fejlődés nem szűkíthető le a „trükkök” megtanulására. A tartós és igazi sikerhez, jellem kell, azaz olyan alapelvek integrálása, mint: tisztesség, őszinteség, kiválóságra törekvés, minőség igénye, szolgálat, fejlődéshez való hozzájárulás, a fejlődésben való hit, türelem, mások segítése.
Ha hatékonnyá akarunk válni, önmagunk fejlesztésével kell kezdenünk. „Gondolatunkból formálódik a tett, tettből a szokás, szokásból a jellem, jellemből a sorsunk” – tartja a mondás. Csak kialakult jellemű vezetők indulhatnak eséllyel a győzelmek felé.
Nézzük akkor sorjában a hatékony vezető hét szokását.
1 szokás: Légy proaktív!
A proaktivitás kezdeményezőkészséget jelent. Valójában ennél többről van szó: mi dönthetünk arról, hogy a körülmények hogyan hatnak ránk. A reaktív emberek erőfeszítéseiket az olyan témákra irányítják, melyekre nem tudnak hatni – más emberek gyengeségére, környezetük problémáira, a „körülményekre” – így megkeseredve, azokat a történéseket, melyekre hatással lehetnének, elhanyagolják, és egyre szűkül a befolyásuk köre.
Képzeljük el, hogy a minket foglalkoztató kérdések egy kör belsejében vannak, és a körön belül egy kisebb kör található, amelyben azok a dolgok vannak, amelyekre hatással tudunk lenni. A proaktív emberek erre a belső körre koncentrálnak, energiájukkal azoknak a dolgoknak a belső körét igyekeznek kitágítani, melyre befolyással vannak.
A proaktivitás lényegét talán legjobban ez a fohász fejezi ki: „Uram, adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit meg kell és meg lehet változtatni; adj alázatot, hogy elfogadjam, ami nem változtatható meg; és adj bölcsességet, hogy meg tudjam különböztetni e két dolgot!”
2 szokás: Úgy végezd a munkád, hogy életed végéről visszatekintve is értelmét lásd!
Talán kicsit morbidnak tűnik, mégis érdemes elképzelni: mit szeretnénk hallani magunkról, életünkről a saját temetésünkön? Az elképzelés hozzásegíthet ahhoz, hogy a saját életünket éljük, ne azt a szerepet játsszuk, melyet mások, a körülményeink osztanak ránk.
A második szokás lényege: ismerni kell életünk legfőbb mozgatórugóit. Ezért minden vezető számára hasznos, ha időt szánnak arra, hogy időnként leüljenek és végiggondolják, majd leírják, mit akarnak valójában elérni az életben.
A vezető szerepe meghatározó minden közösség életében. Éppen ezért nem mindegy, hogy merre tartasz. A célok és alapelvek kristálytiszta megfogalmazása elengedhetetlenül fontos. Melyek a te és csapatod értékei?
3 szokás: A legfontosabb dolgoknak adj elsőbbséget!
Ha idáig értél az olvasásban, kérlek, végy elő egy papírt és válaszolj a következő kérdésre: Mi lenne az az egy dolog, amit ha rendszeresen megtennél, óriási pozitív változás állna be az életedben?
Tényleg írd le ezt az egyetlen dolgot, mielőtt tovább olvasnál.
Rendszerint tudjuk, mit kellene igazán tennünk, de gyakran a kevésbé fontos ügyek miatt nem jut rá időnk. Rangsoroljuk feladatainkat a következő dimenziók mentén: sürgős és fontos; nem sürgős, de fontos; sürgős, de nem fontos; nem sürgős és nem fontos.
A rangsorolás segít a hatékonyság növelésében, viszont, ha folyamatosan csak a sürgős és fontos feladatokra koncentrálunk, könnyen szívinfarktussal végezhetjük.
A 3 szokás kulcsszava a delegáció: tegyük munkatársainkat felelőssé és érdekeltté az eredményekben.
4 szokás: Legyen alapelved a „Te is nyersz, én is nyerek” szemléletmód
Bár az egészséges versenyszellemnek helye van a cserkészetben is, mégis kifizetődőbb a kooperáció. A jó vezetőnek képesnek kell lennie arra, hogy felismerje azt a folyamatot, ami a függőségtől a függetlenségen át a kölcsönös függésig vezet. A függőség olyan, mint a csecsemő állapota: „Te gondoskodj rólam!” A függetlenség a kamasz válasza: „Én is meg tudom csinálni!”
A kölcsönös függés világszemlélete a felnőtté: „Mi képesek vagyunk rá!” „Mi – ha képességeinket közösen kamatoztatjuk – valami nagyot tudunk alkotni!
A kölcsönös függés vállalásáig csak a független emberek jutnak el. Ezért a hatékony vezető első három szokása az „énépítéssel”, a függetlenné válással, a „magángyőzelmekkel” foglalkozik. Csak kialakult jellemű vezetők indulnak eséllyel a közös győzelmek – a team-munka, a kooperáció és a kommunikáció – magaslatai felé.
5 szokás: Először arra törekedj, hogy megértsd a másikat, azután arra, hogy téged is megértsenek!
Az empátia, a másik ember valódi szándékainak megértése, rendkívüli jelentőségű a vezetők számára. Egy program sikere, egy cserkészünk sorsa függhet attól, hogy megértjük-e cserkészeink igazi szándékát, mondanivalóját. A beleélés képességét megfelelő tréninggel, gyakorlással fejleszteni lehet.
6 szokás: Légy tudatában annak, hogy az egész több, mint a részek összege!
A vezető igazi feladata, hogy az emberek csoportjából az egyes emberek képességeinek puszta összegét jóval felülmúló teljesítményt hozzon ki. Szinergiának nevezzük azt a csodálatos jelenséget, amikor az emberek közötti kommunikáció magas szintjén a bizalomból és együttműködésből az ellentétek és ellentmondások feloldásaként olyan rendkívüli eredmény születik, amilyent egyetlen résztvevő sem várt volna.
7 szokás: Élezd a fűrészt!
Képzeljük el egy favágót, aki életlen fűrésszel fog hozzá hatalmas fahasábok elfűrészeléséhez. Ha eredménytelensége láttán megkérdezzük tőle, hogy miért nem tart szünetet, hogy kiélezze a fűrész fogait, azt válaszolja: „nincs ideje rá, túlságosan el van foglalva”.
A vezetők általában „magas fordulatszámon” dolgoznak, így érthető, hogy megfelelő „karbantartás” nélkül hamar kiégnek. Munka- és alkotóképességük fenntartásához szükségük van arra, hogy minden területen gondoskodjanak önmagukról:
Fizikai szinten: sajnálatos módon kevés figyelmet kap az ésszerű táplálkozás, az elégséges és megfelelő pihenés és a rendszeres testmozgás. Pedig testünk „rendben tartása” nélkül igazán jelentős eredményeket nem tudunk elérni.
Mentális szinten: Gondolkodóképességünk bizonyos értelemben hasonló az izmainkhoz. Használnunk, gyakorolnunk kell, hogy nehogy elsatnyuljon.
Szociális-érzelmi dimenzió: Szándékosan fordítsunk figyelmet arra, hogyan alakítjuk másokkal való kapcsolatainkat. Ami elromlott, igyekezzünk megjavítani; ami jól működik, abból igyekezzünk energiát nyerni azáltal, hogy visszafordítjuk a másik felé a törődést.
Transzcendentális dimenzió: az Istenhit, lelkünk gondozása, a rendszeres lelkiismeretvizsgálat és hitélet megóvja lelkünket a sérülésektől, segít eligazodni a nehézségek között. Van, aki imával, van, aki zenehallgatással, vagy természetjárással, meditációval talál utat saját belső szellemi központjához. A szellemi-lelki felfrissülésre fordított idő bőségesen megtérül.